Eszter barátnőm, szóvá tette, hogy szeretné visszakapni a régi barátnőjét, mert ez nem én vagyok. Aki pánikol. A vírustól, attól a koronástól.
Pedig nem. Nem tartozom a pánikolók, de az őket kigúnyolók közé sem. De kövezzen meg bárki is, mi is vásároltunk pár dolgot, felírattuk a szükséges gyógyszereinket három hónapra előre, például vérnyomáscsökkentőt, mert így is előfordul készlethiány belőle. Vettünk gluténmentes tésztát és lisztet, sőt édesítőt és sót is, némi húsfélét, s pár higiéniai terméket (nem kézfertőtlenítőt). Kötve hiszem, hogy bevezetnének bármiféle karantént is ebben az országban, ami által megbénulhat a kereskedelem, de egy esetleges járvány esetén NEM SZERETNÉK sok ember közé menni. Se vásárolni, se szórakozni, se orvoshoz menni. Szerintem ez egyszerűen csak józan gondolkodás.
Túl vagyok egy iszonyatos szövődményes felsőlégúti sztorin, időnként azt hittem, fulladás általi halállal végzem, többször a férjem tartotta meg a fejem, miközben könnyek között öklendeztem a köhögéstől, ő sietett utánam, ha éjjel túl sokáig maradtam a fürdőben, mert a köhögéstől újra és újra összepisiltem magam. Ebből adódóan NEM kívánok se koronát, se jogart, se palástot, semmi hasonlót az életembe. Se magyart, se kínait, de ami a Holdról jön, olyat se.
P. S. Lehet, hogy túl vagyok rajta?
