Medvehagyma

Nekihasaltunk a városszélén megbúvó medvehagymásnak.

Na, mit találtunk?

Annyira hihetetlen, hogy nyílik a százszorszép, a pitypang és a repkény is az útszéli gyepsávokban. Vízért mentünk, de csak Zé merészkedett le a meredek domboldalon, hogy lássa, a medvehagyma is kidugta már üdén zöld levélkéit az avar alól.

Hóvirágos kikelet

Friss, kora tavaszi illat lengi be a völgyet. Rengeteg hóvirág van, rengeteg. Gyönyörűek. Más hagymások levelei is utat törnek a barnás, szürkés avarban, a páfrányok már üdén zöldellnek, mintha nem is lett volna tél.

Zé el-elmosolyodik rajtam, látva a cipőm nem állja meg szó nélkül.
- Te azért így érzed jól magad, ugye? Hogy kicsit belemászol a sárba, kicsit beletapicskolsz, megfogdosol mindent...

- Aha. Annyira jó érezni. Hát nem ez a természetes?