A tegnapi nap margójára

Szinte észrevétlen száll az idő. Huszonegyedik század, huszonegyedik év, huszonegyedik nap. Édua lányom betöltötte a harmincadik életévét.
Még nem sejti, de élete talán legszebb évei következnek. Évek, amikor végleg magunk mögött hagyjuk a gyermekkort, s elindulunk az önazanosság útján, hogy évek múltán megállapodjunk egy újabb korszak előtt. Ekkor teljesedünk ki nagybetűs Nőként, teljes egészében élhetjük meg a nőiségünket. Szerettem ezt az időszakot. 

Azok a fránya E betűk

Munkatársnőm reggelire eszi a párizsit, délben a virslit tömi magába. Meglátja a végszükség esetére félretett Knorr fokhagyma krémlevesemet, s megjegyzi:
- Judit, te tényleg megeszel ilyen szarokat? Ki tudja, mi van benne, teli van mindenféle E-vel.

Hó

Pénteken esett le az első, nem sok, kicsit kásás is volt, de HÓ. Vártam a vasárnapot, azonban az akkori hóesés is kevés volt ahhoz, hogy fehérbe burkolja a tájat. De még ezért is milyen hálás vagyok a soknapi egyhangú szürkeség után. 

Most újra esik, a férjem küldött egy videót a város főteréről. Minden kihalt, egy-két ember halad át a téren, a környező utcák mind néptelenek. Vajon vége lesz ennek a "filmnek" valaha? 

Anyukám

... miután mindent elmesélt mindenkiről:
- A két pletykás!
- ???
- Hát mert mindenről beszámolok.
- Szóval csak te...
- Miért, mit tudsz?

Boldog új év

December elején még bizakodva díszítettem fel a kis fácskát a munkahelyemen, hátha meghozza a várva várt ünnepi hangulatot, sőt éjjel, nappal hallgattam és dudorásztam a kedvenc karácsonyi szvingjeimet, de semmi nem történt. Langyos, elüldögélős ünnepünk volt, talán még örültünk is a kettesben eltöltött estéknek.
Szilveszterre már tavaly sem készültünk, igazán sosem voltam oda ezért az "ünnepelni kell az év utolsó napján" dologért, a napok követik egymást úgy, ahogy eddig mindig is, nem hoz megváltást az ember által keretek közé szorított idő. 

Eddig a koronavírussal volt elfoglalva mindenki, most az oltással. Egyiken túl vagyunk, bár még mindig vannak maradványtüneteink, utóbbi szóba sem kerül éppen ezért. Változásokról, talán még keményebb döntésekről szólnak majd az elkövetkezendő hónapok. Ami mindennap valamiképp elém kerül, egy rövidke igeszakasz a  Filippi levélből. Hát legyen úgy, ahogy abban le van írva...

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
(Filippi 4:6-7)