Hotel Borzasztó, de mégis...

... minden rosszban, van valami jó, sőt akár nagyszerű.
Az év utolsó napja. Kilenc is elmúlhatott már, éppen öltözködtem a félhomályos szállodai szobában, lassan, ráérősen, utat adva a képzeletnek, megvár az a reggeli. Zé hangja kergetett vissza a decemberi szürke valóságba.
- Öltözz már, szívem! Siessünk!
- Hová kell sietni?
- Reggelizni?
- De hát, épp pihenünk vagy mi a szar?
- Attól még siethetünk...
- Hát nem! Nem azért jöttünk ide, hogy siessünk.

Nem az új évre tett fogadalmak, a véletlen alakította, hogy éppen akkor és ott fogalmazódott meg bennem:
Szeretek élni még ebben az eszement, rohanó világban is, szeretem hinni, hogy az emberek alapvetően jók. De már ötvenéves vagyok, éppen ezért...
Nem fogok sietni, elmenni a mellett, ami szép és számomra értékes.
Nem ragaszkodom olyan dolgokhoz, amik "végleg elromlottak".
Nem ragaszkodom olyan emberekhez, akik "végleg elromlottak".Nem fogok mindig mindenkor mindenkit magam elé helyezni.Nem fogok várni és várni a végtelenségig... senkire.
Nem fogok senki kedvéért semmiféle veszekedésbe belemenni. 
Nem fogok más hülyesége, tévedése miatt idegeskedni, ha akar, változtat.
Nem fogok a saját hülyeségeim, tévedéseim miatt idegeskedni, próbálok változtatni.
Nem fogok görcsölni azon, ha valami nem sikerül elsőre.
Nem fogok görcsölni azon sem, ha valami nem sikerül másodjára, elengedem. 
Nem fogok (nem szeretnék) újabb iskolába belevágni, mert már legyen az fontos, amikkel igazán szeretnék foglalkozni.
Újra szeretnék annyit mosolyogni, mint rég. Szeretnék kitörni a csodaszép kalitkámból. 

Új év, meg ilyenek

Valahogy semmi nem úgy jött össze az évvége, mint terveztük, láztól, köhögéstől fetrengősre sikeredtek az ünnepek. Karácsonykor inkább hazajöttünk jó anyáméktól, szilveszterkor is csak ültem a kipárnázott fotelban, hallgattam Márti "dalát", pontosabban Márti magyarázott nekem valamit a böjt fontosságáról, közben a konyhából kiszűrődött a fiúk harsány röhögése egy- egy sikamlós, vagy még annak sem mondható történet megosztása után. Nekem pedig csak egy dolog járt a fejemben:
- Mikor megy már mindenki innen el?

Azért optimista vagyok az új évet illetően.