A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 29.

Thészeusz utolsó napja

... avagy Zé esete a labirintusban a Minótaurosszal disznótetemekkel, amikor Ariadné éppen nem volt sehol.

- Első nap megkérdeztem az egyik srácot, hogyan jutok el az öltözőbe, az el kezdte magyarázni, majd egyszer csak megállt és annyit mondott, kövesd a fekete pontokat a falon.... Érted, és minden sarkon ott voltak a falon a fekete pontok! Tegnap már könnyebben eltaláltam... Figyelj! Kiléptem az üzemből, ahol elindultam egy világos folyosón, ahol emberek sürögtek-forogtak, utána elkanyarodtam jobbra, itt már senki sem volt. Már tegnap is felfigyeltem a folyosó végén lévő sötétségre, de ma jöttem rá, az nem a folyosó folytatása, hanem egy hatalmas terem felakasztott fej nélküli disznótetemekkel. Szerencsére, még mielőtt elértem volna addig, el kellett fordulnom balra egy sötét folyosóra, aminek a végén pislákolt valamiféle fény, persze sehol egy teremtett lélek, a falon kampók sorakoztak futószalag rendszerben. Szedtem a lábam rendesen, s képzeld, ma már világos volt a folyosón, a kampókon félbevágott disznók, amikből csorgott a vér a padlóra, patakszerűen folyt valami elvezetőbe, rendesen át kellett tornáznom magam, hogy elérjek egy kapuig, amit egy gomb megnyomásával tudtam kinyitni. Tegnap itt volt az a három ládányi vér, amiről meséltem. Újabb folyosó, teljesen kihalt ez is. Megint balra fordultam, öt méter után újabb kapu, újabb kihalt folyosó. A végén megint egy kapu, amin csak úgy mehettem keresztül, hogy kezemre, cipőmre fertőtlenítőt fújt valahonnan. Itt jobbra kellett fordulnom, ahol egy újabb folyosó várt rám, a közepén egy lépcsővel. Felmászni tudtam csak, mert olyan meredek volt, hogy akár létrát is állíthattak volna ide. Emberek sehol, de sehol. A lépcső tetején balra fordultam, átsétáltam két szoba méretű termen, elértem a zuhanyzóig, ahol balra fordultam, kinyitottam egy ajtót és már ott is voltam az öltözőben, ahol eddig még sosem találkoztam senkivel.
- Elég horrorisztikus...
- Nem megyek oda többé.
- A labirintus miatt?
- Nem.
- A szag miatt?
- Nem.
- ???
- Van egy lány, ma elnevette magát. Kirohantak az irodából és ráförmedtek, hogy azonnal hagyja abba. Mindenért szólnak, korholnak, akárhogy dolgozol, soha nem kapsz egy jó szót sem. Borzalom.
- Embertelen egy hely.
- Lélektelen.

2015. február 16.

Újra

Mert vannak dolgok, amik simogatják az ember lelkét:
"Együtt beszéltük meg Nóri, Laci, Ildi és én, hogy "kihasználjuk" a tehetségedet, ha kapható vagy erre. Annyira precízen, értően, odafigyelve csináltad. Van összehasonlítási alapunk." (Zsolt)
Talán márciustól egy kis munka... újra.

2014. március 7.

Még kilenc oldal

Hirdetések adatait viszem fel egy weboldalra. Szeretem csinálni, mert egy csomó információt megtudok belőlük. Viszont rám jellemzően megint kihívást intéztem saját magam ellen. A cél adott idő alatt minél több és több adatot felvinni. Ha a munkaadóim (akik a barátaink is) rájönnek, ilyen gyorsan is lehet ezt csinálni, lehet kevesebbet fizetnének egy-egy felvitt hirdetésért. Pedig ilyenkor nem az alaptempóval dolgozik az ember, hanem jóval gyorsabban. Hamarabb el is fáradok.