Első hó

Csendben ültem az ablak előtt, nézve a színes ruháját levetett, szürkébe, barnába öltözött téli kertet, azt kívánva, legyen végre idén fehér a karácsony, s ne csak az ünnep napján, hanem a mi karácsonyunkkor is, mert idén egy héttel korábban érkeznek hozzánk a gyerekeink. S lám, vannak csodák, az első hó épp hétvégén érkezett.

Karácsony 2016

"Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez." 

(Kontra Ferenc)

Kaptam csipkéket, apró keresztszemest Katámtól, manót Ildikótól, rózsás szalvétákat Laurától... Mit is akarhatnék többet? Már ennyitől is szép... Köszönöm nagyon!

Koszorú helyett

Nem hagyomány nálunk az adventi gyertyagyújtás, inkább csak valami karácsonyit kiteszünk az asztalra a hangulat kedvéért. Múlt héten beugrottam az egyik virágboltba, csodaszép koszorúkat láttam, Zé mondta is, hogy majd hoz egyet. De úgy szerettem volna valami egyedit, ami csak a miénk és még mindig akadt azokból a ládikákból, találtam tavalyról megmaradt tobozokat, emlékeztem, hogy egy kosárkában a színes üveggolyók között megbújnak fehérek is...

Zé felajánlotta, hogy lefúj nekem két ládát, aztán majd választok, amelyik tetszik, azt megcsiszolgatom, de kiderült, hogy a festék fekete. Láttam rajta, hogy nem adja fel, aztán megjelent a kezében egy vödör diszperziós festékkel... 

Anyukámék kertje

December huszonhetedikén.

Ország-város

"Ikra mehet állatnak?"
"A gumibogyó az növény?"
"F-fel fenguru jó lesz? B-vel benguru?"
"Józsefváros miért nem város? Még a nevében is benne van!"
"Van ilyen állat? Van. Lesz."

Karácsony 2015

A Jenevertől kapott képeslappal és ezzel a vidám, zenés videóval kívánok boldog, békés karácsonyi ünnepeket!

A karácsony margójára

Minden évben elhatározzuk, hogy nem lesz rajtunk úrrá a rohanás így karácsony tájékán, de valahogy mindig elkap minket... Zé a nappali kanapéján ájul el esténként, jómagam is sokszor úgy érzem, épp csak bemászni van erőm az ágyba. Na, majd jövőre.

Aki hülye...

... meg is érdemli. Mert cappuccinós szaloncukrot kell venni, mikor köztudottan utálok mindent, ami kávés. S mindezt miért? Mert gyönyörű, fehér színű a csomagolása.

Ünnepi istentisztelet

Karácsony a gyülekezetben. A teremben ünnepelnek, ajándékoznak, beszélgetnek. Zé hátul őrzi a kazánt, dől az ajtaján a füst, eltömődött a kéménye. Nem lehet ott hagyni, bármikor kipattanhat egy szikra.

Valamikor később.
- Zé, mesélsz nekem?
- Szívem, nagyon fáradt vagyok.
- Ha azt kérem, hogy ez legyen a karácsonyi ajándékom, akkor se?
- Holnap is karácsony lesz még, majd akkor mesélek. Inkább még simogasd tovább a fejem, tizenhét percig!
- Tizenhét percig? Miért épp tizenhét percig? Az nagyon sok... Nem szeretném még tizenhét percig simogatni a fejed!
- Elég lesz négy perc is, addigra elalszom...
- Szomorú vagy Zé?
- Miért lennék? Nem vagyok szomorú. Csak nagyon elfáradtam ma.
- Érzem rajtad. Azt is tudom, miért vagy az.
- Ne törődj vele! Képzeld, ma is mi történt! Ott ülök hátul, pár kisebb gyerek játszadozott az udvaron. Egyszer csak látom, hogy egy öt éves körüli, tündéri kislány elesik. Gyorsan felálltam, kiléptem a kazánházból. - Nincs ám semmi baj, kiáltottam oda neki. Mire ő felpattant, odaszaladt hozzám és szorosan átölelte a lábam. Fáj? - kérdeztem tőle. Már nem fáj, mondta ő. Biztos? Biztos nem. Kérsz egy rágót? - kacsintottam rá. Aha, nézett rám mosolygó szemekkel. Öt perc sem telt el, újra odaszaladt hozzám: Zé bácsi, leesik a cipőm!  - Hát húzd fel gyorsan! - De Zé bácsi, én nem tudok cipőt kötni! Bekötöttem neki. És tudod, ahogy mondta: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM ZÉ BÁCSI! Azt hittem, megzabálom, olyan édes volt. Megsúgta, hogy ő a fogó, de nem tud senkit elkapni, mert még kicsi. Kitaláltam valamit. Gyere ide Barnus! - kiáltottam. Barnus odafutott, mire a kicsi lány elkapta: Megfogtalak! Barnus csak nézett rám kikerekedett szemekkel, hogy hát ez nem ér. Mire kitalálták, hogy legyek én a fogó. Látod, ők ilyenek hozzám. Befogadtak maguk közé.
- És a felnőttek? Ki ment ki hozzád?
- Senki. Talán azt sem tudták, hogy ott vagyok.
- Zé, én ezt nem értem. Hisz láttak. Karácsony van! Senki nem hívott be? Senki nem vitt neked semmit?
- Ne törődj vele! Az a lényeg, hogy a gyerekek ilyenek... Ők odajönnek, átölelnek, nem számít nekik, ha koszos és büdös vagyok. S adhattam nekik rágógumit. Ez az, ami számít. A többi nem érdekes.
Zé észre sem vette, hogy megkaptam a mesém.

December 24.

A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak. 

(Csitáry-Hock Tamás)

Mert sütök (is)

Miután az írókának használt zacskó megadta magát és több helyen is kilyukadt, az összes mézes kalácsot bekentük fehérre. Egy ideig elméláztam azon, hogy most kétségbe essem-e a történteken, de mikor megláttam a kisütött (összeragasztásra váró) linzerkarika mennyiségét, úgy döntöttem, inkább erőt veszek magamon. Közben eszembe jutott, amit egy ismerősömnél olvastam, nincs kedve sütni, karácsonyfát díszíteni, mert a karácsony ünnepe elveszítette a varázsát ebben a rohanó, anyagiakról szóló világban. Először arra gondoltam, mennyire igaza van, aztán mégis arra jutottam, hogy ez is mennyire rajtunk múlik. Minden karácsonyunk olyan, amilyenné mi  magunk tesszük. A mézes kalács fűszeres illatával, a mosolygó linzerkarikákkal, az öt lyukon keresztül tojáshabot ontó nylon zacskóval együtt.

Nálunk már karácsony

Ma reggel megkaptuk az első karácsonyi ajándékunkat... Egy kakast. Ami él. A többit ránk bízták.

A kakas már nem él.

Karácsonyfa

Rövid tanakodás után kiválasztottuk, hazahoztuk és feldíszítettük. Így már ma estétől friss földbe ültetve, díszekbe öltöztetve csillog-villog, finom fenyő illatot árasztva magából. Mert mi így szeretjük.

Boldog Karácsonyt!

Futtában

Tegnap végeztünk a takarítással. Mára csak egy kis varrás és a sütés, főzés maradt. Zé lebetegedett, így a munka java rám vár, mert úgy tűnik rajtam kívül mindenki fáradt. De sebaj, a képviselőfánk tésztája épp pihen, így van némi időm leülni. Igaz, csak rövid időre. Még szerencse, hogy a fát napokkal ezelőtt feldíszítettük.
Most épp Zén vigyorgok, eszembe jutott, ahogy délután beleesett a frissen elkészített, túrós süteménybe. Pontosabban beletenyerelt. Persze akkor nem nevettem, majdnem elsírtam magam. Tegnap meg azon, hogy kaptunk a gyülekezeten keresztül egy ajándékcsomagot, a felajánló szeretett volna inkognitóban maradni. Ebben pedig annyi az érdekes, hogy véletlen meghallottam az ajándékozó nevét, ismerem őt: pránanadis. Kicsi a világ... Előtte meg azon bőgtem el majdnem magam, hogy a konyhai függöny megvarrásáért nem kértek egy fillért sem, pedig nagyon számolgattuk a pénzünket, hogy legyen miből kifizetnünk. Aztán bevásárlás közben találkoztunk az egyik kedvenc csipketerítős néninkkel, aki megkért ugorjunk el hozzá, mert oda szeretné adni azt a gyönyörű, hímzett angol terítőt, amit már hónapokkal ezelőtt kinéztem nála.
Hálás vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül minket. Hogy valamiért szimpatikusnak találnak minket, valamiért kedvelnek, szeretnek bennünket. Talán ez a legjobb érzés így karácsony táján.

Így szeretek

Meglesz a karácsonyfánk, hétvégén mehetünk érte.
Idős úr vezetett minket a garázssorok mögött található Vitéz-telepre, ahol az ő kertecskéje is meghúzódik. Már a sarkon szemünk elé tárult az a rengeteg növekedő fácska, ott álltak egymás mellett sorakozva, csillogó fehér ruhában. Persze, hogy Zé az első három méter után megtalálta a nekünk legmegfelelőbbet, én meg csak mentem és mentem volna be a sorok közé, a hó alatt megbújó föld puhasága tartott csak vissza. Míg keresgéltünk, Zé kérdezgetett, a bácsi mesélt. Repülőszázados volt valamikor, abban a városban tanult, ahol én felnőttem. Hirtelen akadt egy csomó közös ismerős. Aztán ott volt a kerti kút, aminek vize öt méter mélyről tör elő itt a dombok között, meg a benzines szivattyú, mert öntözni muszáj volt a nyári forróságban. Aztán elmondta, hogy ne vigyük a fát rögtön a lakásba, csak valami hűvös helyiségbe, s higgyük el, megfogja majd, ha kiültetjük, mert régebben is vittek tőle, az a fa is él és virul.
A jövőben nem is szeretnék városi kereskedőtől vásárolni, mert így fát választani, sokkal nagyobb öröm, egyszerűen természetesebb, emberközelibb.

Fenyőfa

Gondolkodtunk, hogy oldjuk meg a karácsonyfa vásárlást a jelenlegi körülmények között, aztán eszembe jutott, ha már fenyőfatermeléssel és kereskedéssel is foglalkozó megye vagyunk, próbáljunk meg felhívni egy-két termelőt, hátha sikerülne jutányos áron szert tennünk egy kisebb fára. Két címet is kaptunk, most bizakodom, talán szerencsénk lesz.

Piros-arany

- Zé! Lehetne szó arról, hogy idén ne piros-arany legyen a karácsonyfa?
- Persze szívem, milyet szeretnél? Egy Erős Pistához mit szólsz?

Karácsony

Mert nálunk már áll

Olvasom a levelet, hol lehet olcsóért fenyőt venni a szomszédos faluban. Potom háromezerért. Aztán hazajön a kisfiam iskolából, s csak úgy mellékesen megjegyzi:
- Én tudok fenyőt olcsón, ha esetleg érdekelne valakit!
Hát így lett szép, magas fenyőnk ma nyolcszázért, amit izibe' fel is díszítettünk (mindig is így szoktuk), mert ha már itt van, minek álljon magányosan az udvaron. Így már nem csak az ablakokban, az egész lakásban csilli-villi ünnepi hangulat van nálunk, aminek hallatán jó anyám persze kiakadt, mert szerinte ilyenkor ezt még senki sehol és különben is...