2014. december 31.

Az év utolsó napján


Fekete karácsony, sáros a lába... Szó szerint, mert huszonötödikén eső esett felénk. Miután elutaztunk anyukámékhoz, itthon ugyan leesett az idei első hó, de hiába vártuk az Alföldre, csak a hideg érkezett meg. Így aztán hazaérve, nem törődve a mínuszokkal, egészen Fonyódligetig csábultunk az év utolsó napján, hátha részünk lesz egy kis téli csodában.

2014. december 24.

A karácsony margójára


Minden évben elhatározzuk, hogy nem lesz rajtunk úrrá a rohanás így karácsony tájékán, de valahogy mindig elkap minket... Zé a nappali kanapéján ájul el esténként, jómagam is sokszor úgy érzem, épp csak bemászni van erőm az ágyba. Na, majd jövőre.

2014. december 12.

Eljutottam odáig...

... hogy kinéztem. Mivel a meglévőnek egyszerűen szétporladt a sütője. Zanussi ZCK55201WA névre hallgat. Csak el ne felejtsem. Igazából villanyos indukciósat szerettem volna, de horribilis az összeg, amibe kerül.

2014. december 11.

Cicák

Délelőtt az utcán meglátva még a kisebbik után szóltam (nem mintha értené, amit mondok), hogy ne kóboroljon el messzire, míg távol vagyunk. Már csak azért is óva intettem ettől, mert Zsömi hülye mániája autók alá elbújni. Hazaérve Nudli futott elém, de egyedül. Beengedtem melegedni, várva, hogy a kicsi is megjelenik, hisz mindig együtt lógnak, de nem... azóta sem került elő. Egyáltalán nincs jó kedvem. Nem szeretném Zsömit fogyóeszközként elkönyvelni.

2014. december 10.

Egy óra múlva

- Szia apu!
- Szia! Mi újság veletek?
- Igazán semmi különös.
- Jó, akkor majd egy óra múlva visszahívlak.
- Egy óra múlva?
- Most nem érek rá.
- De, hát te hívtál!
- Jó, de most nem érek rá... Hát nem érted?
- Hát nem egészen, de jó. Persze.
- Majd egy óra múlva hívlak.

Nem az én napom a mai.

Ez azért...

... gonosz. Reggel késésében voltam, ezért nem is engedtem be a macskákat a lakásba. Délig rendben mentek a dolgok azt leszámítva, hogy a fáradtságtól majd elaludtam a suliban. Aztán hazafelé, a buszra felszállva megbotlottam annak lépcsőjén. A kapuban hiába kutattam a kulcs után, nem találtam... Naná, hogy a bepisilás határán voltam. Nagy nehezen eljutottam a lakás ajtajáig, s nem, nem engedtem be Zé macskáját. Valamivel később hanyatt estem a fiúk szobájában, miután felhúztam a redőnyt. A fürdőszoba felé sántikálva a papucsom beleakadt a szőnyegbe. A kezem teli van kaktusztüskékkel. Mindeközben Zé macskája kitartóan nyávog az ajtóban... Hohóóó... Még szerencse, hogy nem vagyok babonás.

Előttem van az a kép a macskáról. Néz befelé az ablakon, miközben kinn repkednek a mínuszok. Buborékban: Ha bejutok, megöllek!

Mit ér a rang, ha...

Életem párjának újra megesett a szíve a macskákon, így azok benn töltötték az éjszakának egy részét. S csak azért annyit, mert hajnali fél négykor észrevettem, hogy a konyhában gondosan össze vannak kupacolva a rongyszőnyegek, valamint a bejárati ajtónál is várt ránk egy ajándék csomag. Mert, míg az általa elnevezett D. "Kisbunkó" Zsömi használja az almot, az ő dédelgetett B. "Nagyherceg" Nudlija NEM.

2014. december 9.

Aki hülye...

... meg is érdemli. Mert cappuccinós szaloncukrot kell venni, mikor köztudottan utálok mindent, ami kávés. S mindezt miért? Mert gyönyörű, fehér színű a csomagolása.

2014. december 5.

Valakit csere?

Szeretek mosolyogva ébredni, nem törődve az időjárással, az előttünk tornyosuló, megoldandó feladatainkkal. De ma reggel, mikor Zé mintegy mellékesen megemlítette, hogy februártól hétezerkettőszáz forintot kell havonta becsöngetnünk a tébémre... Orvoshoz nem igazán járok. Azonkívül, hogy felír egy raklapnyi gyógyszert, amit úgy sem vennék be, semmit nem tesz. A kórházat is kerülöm, befeküdni nem is mernék. De nem hagyhatom figyelmen kívül, a "mi van, ha mégis"-t. Tudom, a holnap gondja, talán foglalkoznom sem kéne vele. Mégis ilyenkor a szürkénél is szürkébbnek tűnik a kinti világ, hiába próbálom optimistán szemlélni a dolgokat. Mert nem csak rólam szól ez. Nálunk sokkal nehezebb helyzetben lévő emberekről is. Mi van azokkal, akik egyedül élnek? Nincs munkájuk? Semmijük nincs. Sokszor annyira gyűlölöm, ami ebben az országban folyik. Persze, mi engedjük. Befoghatom a pofám számat.
Szóval... maradjunk annyiban:
Bús, borongós napomat derűs, napsütésesre cserélném.

2014. december 4.

Hópelyhek és karkötő


Gyermekkori vágyam megtanulni a horgolást, anno próbálkoztam is vele, de kínlódva nyöszörgött a fonal a kezem alatt, így feladtam a próbálkozást. Sehogy sem tudtam átgondolni magát a technikát a bal kezemre. Így aztán maradt a mások munkáiban való gyönyörködés, az egyszer talán én is megtanulom...
Tegnap gondoltam egyet, körülnéztem a Meskán, nem csak karácsonyi hópelyhet, de csodaszép horgolt karkötőt is találtam (persze, teljesen véletlenül), aminek a vége az lett, hogy mikor Zé kezembe nyomott egy kis költőpénzt, sűrű szempilla rebegtetések közepette, ártatlan mosollyal az arcomon búgtam oda súgtam neki, bizony azt én már elköltöttem.

2014. december 2.

Főiskolás gyermekeim

... avagy Család csoport a Facebookon.

Ráhel: Anya,  nem tudod, most nem jön gyermekvédelmire Erzsébet utalvány? Ez városonként eltérő?
Anya: Nem most jön. Felénk a Mikulás küldi postán a hétvége felé...
Ráhel: Jáj de jó, kicsit féltem, h mi most nem kapunk, h megszakadt a viszony v mi.
Édua: Muter egy hős.
Ráhel: További kérdés: A mikulás hatodika reggelre érkezik, vagy hatodika éjszaka, v ötödike éjszaka?
Édua: Ráhel... Sajnálom, de itt az ideje, hogy elmondjam neked: a Mikulás nem létezik... a Télapó sem.
Máté:  WTF (zokogó fej)
Ráhel: Anya, a többiek trollkodnak... Most akkor mikor?
Anya: Nem tudom... nekem azt mondta, holnap feladja postán a cuccot. Egyébként december 6-ára, Miklós napjára virradóra, úgy tudom. Persze, aki nem hisz benne, annak lenyúlja az Erzsébet utalványát is.
Édua: Én nem mondtam h nem hiszek benne.

2014. december 1.

Elszólta...

- Anya! Gábor itt aludhat pénteken?
- Petrus... Nem.
- De, miért nem?
- Mert nem tartom jó ötletnek.
- De miért nem?
- Mert nem tudom, meg lehet-e benned bízni...
- Anya!!! Bennem egyáltalán nem lehet megbízni!