2014. december 10.

Ez azért...

... gonosz. Reggel késésében voltam, ezért nem is engedtem be a macskákat a lakásba. Délig rendben mentek a dolgok azt leszámítva, hogy a fáradtságtól majd elaludtam a suliban. Aztán hazafelé, a buszra felszállva megbotlottam annak lépcsőjén. A kapuban hiába kutattam a kulcs után, nem találtam... Naná, hogy a bepisilás határán voltam. Nagy nehezen eljutottam a lakás ajtajáig, s nem, nem engedtem be Zé macskáját. Valamivel később hanyatt estem a fiúk szobájában, miután felhúztam a redőnyt. A fürdőszoba felé sántikálva a papucsom beleakadt a szőnyegbe. A kezem teli van kaktusztüskékkel. Mindeközben Zé macskája kitartóan nyávog az ajtóban... Hohóóó... Még szerencse, hogy nem vagyok babonás.

Előttem van az a kép a macskáról. Néz befelé az ablakon, miközben kinn repkednek a mínuszok. Buborékban: Ha bejutok, megöllek!