2013. október 30.

Üldögélek

 Zét várva üldögélek a padon.
Hárman lépnek ki az üzletház ajtaján. Egy férfi, egy nő és egy tíz év körüli fú. Talán egy család. De akkor miért nem egymás mellett mennek, miért tartanak ekkora távolságot? Leülnek velem szembe. Egyik padra a nő, a másikra a férfi. Körülbelül másfél méterre lehetnek egymástól. Kezükben műanyag pohár, benne gőzölgő kávé. Beszélgetnek, miközben a fiú a nő közelében ugrándozik. 
- Anya! - kiált fel.
Tehát a nő az anyja. Talán mégsem egy család, a férfi csak ismerős. Cigarettát húz elő a zsebéből, a nő szintén. Nem néznek egymásra, nem kérnek egymástól tüzet, mindegyik rágyújt a sajátjára. Hétköznapi tennivalókról értekeznek, tárgyilagosan. Érzelmet egyáltalán nem lehet leolvasni az arcukról, tekintetük is csak alig néhányszor találkozik. A fiú megunhatta, hogy anyja nem foglalkozik vele, odasétál a férfihoz. Bizalmas hangon szól hozzá, az lerázza. Mégis az apja lehet. 
Valamikor később felállnak. Épp csak elég nekik a több, mint két méteres járdaszélesség és az úttest. A felnőttek most sem néznek egymásra. Így mennek egymástól távol, kettőjük között valahol elveszve a kisfiú.
Most már legalább annyit tudok, ők egy család.

Reggel

- Normális vagy? Hát fejbe lőttél...  És ha belehaltam volna?

2013. október 29.

Ilyen is csak velünk...


Először nem értettem, miért akar a nyúl rámászni a kutyára, ahogy azt sem értettem, miért kergeti a fél udvaron keresztül. Aztán értenem sem kellett, mert láttam... Minden nyulaink anyjáról, Emmáról ma kiderült, hogy Dezső... Nem estünk kétségbe, mert így megvan minden nyulaink atyja. De vajon honnan szerzünk egy új Emmát?

A kutya önbecsülése azóta a béka feneke alatt... 

2013. október 28.

Nem szeretné

- Anya, nem szeretném, hogy vidékre költözzünk!
- Miért nem?
- Mert akkor olyanok lesztek, mint a mami. Egész nap kertészkedni, meg fészbukozni fogtok.

2013. október 26.

Kilenc életük

Most már egészen biztos, hogy a macskáknak kilenc életük van, mert a legkisebb fiam két napja véletlenül "agyontaposta" a miénket,szegény kis állatnak dőlt az orrából a vér, úgy feküdt a lépcsőn, mint aki soha nem kell már fel onnan. Egész nap hol a gyerekért, hol  a macskáért aggódtunk.
Mára a gyermek sem lelki beteg, a macska is vígan ugrándozik és kergeti a faleveleket az udvaron, a történtekre csak annyi utal, hogy utóbbi messzire elkerüli a bejárat előtti lépcsőt, s talán a fiam is a lába alá néz, mielőtt kilép az ajtón.

No...

Zének olyan szinten sikerült beletaposni a lelkembe, hogy most legszívesebben elválnék, aztán még férjhez sem mentem.

2013. október 24.

Rózsásat


Én is szeretnék fekete bakancsot rózsa mintával.

2013. október 23.

Október 23.

Langyos őszi napsugarak, a terített asztalra hulló, széllel játszadozó aranysárga falevelek, rakott krumpli zöldségekkel megbolondítva, citrom mázzal bevont répatorta, mentaszörp, egy üveg mézédes fehérbor, doromboló macskák a kis padon, legelésző birkák a zöldben... mind ez valahol a szomszéd "hegyen" barátaink kertjében.

2013. október 22.

Jól van, jól van...

- Nem tetszenek azok a nők, akiknek kicsik a szemeik.
- De hát Zé, nekem sincsenek nagy szemeim...
- Jól van szívem, de a te hatalmas méretű melleid azonnal elterelik az ember figyelmét szemeidről!

Még ennek is örülhetek

Október elsejétől már dolgozhattam volna, de csak ma kapta meg a munkaügyi központ azt a hivatalos iratot (miszerint nem folyik szabálysértési eljárás ellenem), ami ehhez szükségeltetik. Így lett a két hónapra kötendő szerződésből egy hónapra kötött.

Jegyzettömb iskolai puskákhoz

- Anya, miért nem vettél nekem puska lapot?
- Push kalapot? Miket ki nem találnak... Az meg mire jó?

2013. október 21.

Családban marad

Mondogatjuk, hogy túl vagyunk rajta, de nem. Főleg nem Zé, hisz ő kapta nagyobb ütést, amikor kiállt mellettem. El sem tudom képzelni, mi mehet végbe benne, mikor én is úgy éreztem magam napokig, mint akit teljes erőből gyomorszájon vágtak. Mert mikor a gyermek az, aki...

"Ha valakit nem szeretsz, azt nem olyannak látod, amilyen, hanem rávetíted a saját arcodat: a félelmeidet, az előítéleteidet, mindazt, amit nem kedvelsz magadban. Ha nagyravágyó vagy, gőgösnek véled, ha pénzsóvár vagy, mohó gazembernek, ha kéjsóvár vagy csábítónak, ha boldogtalan, akkor ő tett tönkre. Lényegében mindkét nézőpont: kivetítés. Egy jó ember könnyen lát jónak mindenkit. Egy rossz minden egyes társáról azt gondolja, hogy aljas. Akiben azonban fölébredt a benne lakó Isten, mindenkiben hajlandó észrevenni, még abban is, aki ezt nem látja önmagában."
(Müller Péter)

2013. október 11.

Kovászos uborka októberben

Ez idei év legfinomabb kovászos uborkái nem nyáron, nem is az őszi napsütésben, hanem a radiátor időnkénti langymelegén érlelődtek.

2013. október 10.

Derült égből

Megbántottam egy nagyon kedves embert, csalódást okoztam neki. Nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni... Ahogy azt sem tudom, mit követtem el ellene, ha egyáltalán elkövettem valamit.

Öregszünk, az van

- Szívem, tudod mit fogunk csinálni ma este? (simogatás)
- Naaa? (érdeklődő tekintet)
- Csak a kezed kell hozzá használni. (mosolygás)
- Csak a kezemet? (gyanakvó tekintet)
- Igen, nagyon egyszerű dolgod lesz. (újabb simogatás)
- Kíváncsivá tettél... (átható tekintet)
- Elővesszük a lóbalzsamot és te bekened a hátamat és a csuklómat... (gonosz kacaj)

Hogy is van ez?

Az klassz, mikor a gyerek közli, elrontott valamit, ezért tízezer forinttal kevesebb ösztöndíjat kap, mint eddig, kétségbe esve sír a telefonba, hogy így nem tudnak kijönni a párjával anyagilag, de én inkább hallgassak, mert nálunk azért nincs, mert nem tudjuk beosztani, én meg csak hallgatom őt elkerekedett szemekkel, mert kettejük jövedelme, még így is több, mint a miénk.
Persze hozzá kell tennem azt is, miután félóra múlva visszahívtam és mindezt elmondtam neki türelmesen, időt adva neki, bocsánatot kért. Egy évvel ezelőtt megmagyarázta volna...

Eltemetett emlékek

Reggel jött a segítségkérő e-mail, amiben kérték járjunk közbe egy kórházba került várandós kismamáért. Néztem a házaspár eredeti levelét, este íródott, potyogtam a könnyeim, miközben imádkoztam, éreztem, hogy késő, hamarabb kellett volna azt a mailt olvasni és tovább küldeni,  jóval hamarabb... Dühösnek éreztem magam, aztán arra gondoltam, hogy talán valamiért így kellett történnie, de még mindig marja a gyomrom, a lelkem. Mert akaratlan felbugyognak az emlékek a múltból, milyen a "meg nem született", soha a karjainkban nem tartott gyermekünket eltemetni a lelkünkben.

2013. október 9.

Kilencedik év elején

Eddig nem, de most mégis kérnünk kellett egy vizsgálatot, mivel a legkisebb lánynak olyan szinten nem megy a matek, hogy aggódásunk már most októberben tetőfokára hágott. Ha a vizsgálat során kiderül, hogy diszkalkuliás a gyermek, akkor azonnal iskolát kell váltanunk, ha nem az, akkor is. Nesze neked közgaz...

2013. október 1.

Semmi sem jó

- Zé, mi jut először eszembe rólam, ha rám nézel?
- Húsgombóc!
- De Zé...
- Jó, akkor egy szép kerek kakaós muffin!
- De Zé...
- Na jó, egy virágos mező!
- Hmmm... ez már jó.
- Sok-sok pirosló, nagyon gömbölyű pipaccsal!
- De Zé...

Telefon a munkaügyi központból

- Van egy jó hírem számára!
- Igen?
- Egy alapítvány két hónapra keres munkaerőt és képzelje, épp önre gondoltak,  ragaszkodnak a személyéhez! Mit szól hozzá?
- Örülök neki. Köszönöm a lehetőséget!
- Azért remélem, tudott róla és nem éri ez meglepetésként?