A tegnapi nap margójára

Szinte észrevétlen száll az idő. Huszonegyedik század, huszonegyedik év, huszonegyedik nap. Édua lányom betöltötte a harmincadik életévét.
Még nem sejti, de élete talán legszebb évei következnek. Évek, amikor végleg magunk mögött hagyjuk a gyermekkort, s elindulunk az önazanosság útján, hogy évek múltán megállapodjunk egy újabb korszak előtt. Ekkor teljesedünk ki nagybetűs Nőként, teljes egészében élhetjük meg a nőiségünket. Szerettem ezt az időszakot. 

Születésnap

47.

Szinte észre sem vettem, a nap már alá is hanyatlott a horizonton.

46.

"Kívánom neked a csend szépségét,

a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét,

a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét,

a levegő édességét és a szeretetet,

mely ott található minden dolgok gyökerében.

Az élet csodáját kívánom neked."

(Pam Brow)

Zé születésnapján. Barátokkal teraszra kiülős, beszélgetős péntek este, majd Balatonon strandolós, fűben fekvős szombat, lángos és palacsinta, este öcsémékkel vacsora Fonyódon a  Torony étteremben.

Tizennyolc

Legkisebb lányom, Petrus a tegnapi napon töltötte be a tizennyolcat. Mesélte, hogy egyik szünetben odament hozzá egy osztálytársa, s megkérdezte tőle, ráér-e suli után. Először nem is tudtam hová tenni, milyen rendes osztálytársai vannak, fel akarják köszönteni, később kiderült, csak cigarettáért kellett volna bemennie a közeli trafikba.

Petrus szülinapi szlogenje:
"Az érzés, mikor betöltöd a 18-at, és végre bemehetsz a dohányboltba buszjegyet venni." 
Nem cigit...

Édus

Hogy mindenkit megelőzzek, már korán reggel megcsörgettem beleharsogva a telefonba:
- Szia! Boldogságos születésnapooot!
- Köszi! Szevasz! - válaszolta álmos hangon röviden, tömören, majd kinyomta a telefont.

Úgy tűnik...

... ez egy ilyen nap.
- Negyvenöt éves vagyok. Zé, öregszem...
- Dehogy, szívem! Hogy mondhatsz ilyet? Fiatal vagy még! Na persze, nem hozzám képest...

Mikor elérkezett a negyvenedik születésnapom, annyira hihetetlennek tűnt, hogy nem maradhatok örökké harminckilenc. Kézzel-lábbal tiltakoztam a négy x ellen.
Most... a negyvenötödiken, egyszerűen csak meg vagyok illetődve.

Kora reggel

... avagy szőke (de okos) és "ügyintéz".
- Akkor te most mész az okmányirodába, ugye?
- Aha!
- Itt vannak a születési dátumok!
- A tiéd is rajta van?
- Nem, az nincs. Miért nem tudod?
- Hát... Most hirtelen nem jut eszembe...
- Ráhelka! Ma van, érted, ma van a születésnapom! Ma...
- Úhh! Jajjj! Ne haragudj! Tényleg? Boldog születésnapot! Bocsi, de nem néztem ma még a fészbukot... (röhög... én is, mert annyira...)

Azok a születésnapok

Kamilla a napokban lett tizenhat, jómagam negyvenhárom, anyukám hatvanhárom, Máté fiam pedig ma töltötte be a tizennyolcadik életévét. S most október elejéig szünet.
Mikor végigsorolom magamban a születésnapokat, valamiért mindig Máté jut eszembe, aki időnként, ha cseng a telefon, megköszörülve a torkát így szól bele:
- Halló tessék, (család neve) rezidencia! Mit óhajt?
Ilyenkor a vonal túlsó végén síri némaságba burkolóznak egy röpke pillanat erejéig, majd gyorsan leteszik a telefont. Mi meg intelligens emberhez méltón hangosan röhögcsélünk, miközben próbáljuk magunk elé képzelni a hívó arckifejezését.

A drága és kedves...

- Szívem, mennyi idős is leszel a közeljövőben? Harmincnégy?
- Jaj, már Zééé...
- Ja, persze... Fordítva...

- Szívem, eljönnél velem a boltba? Szükségem lesz egy vén szatyorra.

Ennyit éltem meg... Megéltem?

43.