Azok a születésnapok

Kamilla a napokban lett tizenhat, jómagam negyvenhárom, anyukám hatvanhárom, Máté fiam pedig ma töltötte be a tizennyolcadik életévét. S most október elejéig szünet.
Mikor végigsorolom magamban a születésnapokat, valamiért mindig Máté jut eszembe, aki időnként, ha cseng a telefon, megköszörülve a torkát így szól bele:
- Halló tessék, (család neve) rezidencia! Mit óhajt?
Ilyenkor a vonal túlsó végén síri némaságba burkolóznak egy röpke pillanat erejéig, majd gyorsan leteszik a telefont. Mi meg intelligens emberhez méltón hangosan röhögcsélünk, miközben próbáljuk magunk elé képzelni a hívó arckifejezését.