Jó az, ha van

Nem igazán szeretem, hogy a kutyát benn tartjuk a lakásban, de amikor leejtek egy kanálnyi nyúlós nokedlit a szőnyegre, el kell ismernem, mégis csak jó az, hogy van egy miniatűr bioporszívónk.

Ki érti ezt?

Azért néha elegem van a kutyából, mikor egész nap az ajtót lesi, mindenki mellett ki akar surranni,  ha pedig kiengedjük, két perc után (plusz tizennégy fokos időben is) reszketve, remegve ül le a bejárati ajtóval szembe és idegeket borzoló, panaszos nyüszítésbe kezd:
- Bunkók, nem látjátok, hogy megfagyok itt kinn, miért nem engedtek már be?
Fél óra után általában megkönyörülünk rajta, ilyenkor egy órát elalélva horkol a helyén, majd nyújtózik egyet, körülkémlelve, készül-e valaki kinyitni az ajtót, hátha kisurranhat akár észrevétlen is. Na, ilyenkor fogy el Zé türelme...

"Kopasz"

Még Zé sem képes öt-hat percnél tovább kinn hagyni a frissen megnyírt ebet az udvaron, ugyanis az reszketve, vacogva, időnként egy-egy könyörgő vakkantást megeresztve ül a bejárati ajtóval szemben, csodára arra várva, hátha beengedjük, futkározni hülye lenne ebben a hidegben. Persze nincs ezen mit csodálkozni, hisz a nap nagy részét egy takaró alatt tölti, időnként meg-megemelve a fejét, unott pislantással szemlélve a körülötte zajló eseményeket. Megértőek vagyunk, tudjuk mi, fázik szegény! Ráadásul az önbizalma sem a régi, mióta "kopasz", magából kilelve ugat meg mindenkit, aki belép a lakásba, minket is. Na, ezt illetően nem vagyunk megértőek.

Lassan kutyabaja...

Cseppke megkapta az újabb injekciókat. Ma már sokkal bátrabb volt, még csak nem is nyüszített. Állítólag rohamosan javulni fog az állapota. Most már megnyugodhatok?

Amikor a kutyának van baja

Cseppke ma három injekciót is kapott az állatorvosnál. Muszáj volt elvinni, mert tegnapelőtt már a lábain állni is alig tudott, csak aludt egész nap, bár most meg gondolkodhatunk, mit eszünk majd hónap végén. Mindenesetre jó volt látnom, hogy délután már felkelt és Fixi elé sietett, de még nem vagyok nyugodt. Mondhatni, aggódom. Mint olvastam, a babéziózis igen alattomos betegség.

Amikor a kutya is hózik

Elállt a havazás. Cseppke a bejárati ajtóban nyüszít. Látja, hogy öltözködünk, indulunk kifelé. Megsajnálom, kiengedem. Annyira rohan, hogy alig tudja bevenni a ház sarkánál a kanyart. Az utca végén beleveti magát a hóba, majd a farkát csóválva felbukkan, de csak azért, hogy utána az általa létrehozott hóösvényein futkározzon. Képtelenség kibírni hangos röhögés nélkül. Nem kell aggódnunk, mások is kinn vannak az utcán, pedig már tíz elmúlt. Mindenki havat lapátol.