"Kopasz"

Még Zé sem képes öt-hat percnél tovább kinn hagyni a frissen megnyírt ebet az udvaron, ugyanis az reszketve, vacogva, időnként egy-egy könyörgő vakkantást megeresztve ül a bejárati ajtóval szemben, csodára arra várva, hátha beengedjük, futkározni hülye lenne ebben a hidegben. Persze nincs ezen mit csodálkozni, hisz a nap nagy részét egy takaró alatt tölti, időnként meg-megemelve a fejét, unott pislantással szemlélve a körülötte zajló eseményeket. Megértőek vagyunk, tudjuk mi, fázik szegény! Ráadásul az önbizalma sem a régi, mióta "kopasz", magából kilelve ugat meg mindenkit, aki belép a lakásba, minket is. Na, ezt illetően nem vagyunk megértőek.