Ultrahang

A házi orvosomtól kaptam beutalót hasi ultrahangra, a fájdalmaimra való tekintettel sürgősségi ellátásra. Másnap reggel fél nyolckor már ott virítottunk a kórház radiológiai osztályán, be is vették a papíromat, majd később közölték, ha van kedvem és időm, várhatok, mert az időpontra érkező páciensek előrébb valóak a sürgősségi ellátásnál, esetleg délben sorra is kerülhetek, de lehet még akkor sem, majd jöjjek vissza hétfőn, ha akkor sem szeretnék várakozni, időpontot tud adni, két hónap múlva lenne esedékes.
Ma kilenc tizenötre volt időpontom volt magánrendelésre, kilenc tízkor már túl voltam a vizsgálaton, nem kell két hónapot aggódnom feleslegesen. Megtehettem. De mi történik azokkal az emberekkel, akik nem?

Hozzáteszem, vérvételre úgy jutottunk be azonnal, hogy kiderült ismerősöm az asszisztens. A kórházi várólista egy sima vérvétel esetén is három hetes. 

Hétnél is több

A házi orvosnál kezdtük a napot a legkisebbikkel, mert reggelre duplájára dagadt az álla. Utána több, mint hét órát töltöttünk a kórház sürgősségi osztályán.  Ez idő alatt "túléltünk" egy vérvételt, történt CT vizsgálat, s a hetedik órában egy szájsebész is ellátta Félixet.
Én is nehezen bírtam ennyi órán keresztül az egyik helyről a másik helyre való üldögélést, ő feldagadt, fájó arccal hősként viselkedett. Az pedig plusz erőt adott, hogy az utolsó órában egy nagyon kedves ismerősünk hallva a legkisebbel történteket, beállított két hamburgerrel és narancslével, s ezek után még haza is fuvarozott minket.
Elfáradtam... egy kicsit.  De. Hála... mert nincs semmi komoly baja a fiamnak. Hála... mert szerető, segítőkész emberek vesznek körül minket. Hála azért is... mert Zé ma dolgozhatott.

Nem írtam, mert...

Először arra fogtam, hogy egyszerűen magával sodort a tavasz. Ami igaz. Aztán arra, hogy szinte minden időnket a kertben töltjük, vagy a medvehagymásban virágok közt hasalva. Ez is igaz. Aztán meg arra, hogy fáj a hátam, ami miatt sokszor úgy érzem, még levegőt vennem is nehéz. Ez is igaz.
Mindennek pedig az vetett véget, hogy el kellett mennem egy orvosi vizsgálatra, ahol kiderült, mi okozhatja a hetek óta tartó hátfájást, az izmok fájdalmas, görcsös merevedését. Hazaérve, csak ültem magamba roskadva... Mert érzem napok, hetek, talán hónapok óta. Csak egyszerűen nem akartam foglalkozni vele. Valamiért azt gondoltam (akartam gondolni), a hosszúra nyúlt tél okozza minden nyavalyámat. Ez tűnt a legegyszerűbbnek. Pedig ezzel csak az időt húztam. Most pedig úgy érzem magam, mint akit arcon csaptak.
Semmi olyan bajom nincs, ami nem orvosolható. Egyszerűen csak össze kell(ene) szednem magam és...

Inkább hallgatok

Cefetül éreztem szinte egész nap magam. Még Zének sem beszélek arról, hogy olykor az egész világ kifordulni látszik a helyéből, amikor felállok valahonnan. Így is hálás vagyok a türelméért. A gyerekek előtt még inkább hallgatok, inkább higgyék azt, hogy kicsit elhagyom magam.
Komolyan várom a holnapi laborvizsgálatokat, így pár nap múlva már sokkal okosabbak leszünk. Mindenesetre holnap megrohamozom a bioboltot pár szükséges alapanyag miatt, amire szükségem van. Most szinte magam előtt látom jó anyám rosszalló tekintetét, hogy ezért nincs pénzünk. Majd egyszer talán megérti, hogy van, amit nem mérnek ingyen... S hogy nem betegen, kínlódva szeretnék ennyi idősen létezni. Nem is értem, miért épp ő jutott most eszembe. Talán mert mindent elintéz azzal:
- Fogyjál le...
Miközben a dolgok hátterében teljesen másról van szó. Amiről rajtam kívül csak egy-két ember tud.