Cefetül éreztem szinte egész nap magam. Még Zének sem beszélek arról, hogy olykor az egész világ kifordulni látszik a helyéből, amikor felállok valahonnan. Így is hálás vagyok a türelméért. A gyerekek előtt még inkább hallgatok, inkább higgyék azt, hogy kicsit elhagyom magam.
Komolyan várom a holnapi laborvizsgálatokat, így pár nap múlva már sokkal okosabbak leszünk. Mindenesetre holnap megrohamozom a bioboltot pár szükséges alapanyag miatt, amire szükségem van. Most szinte magam előtt látom jó anyám rosszalló tekintetét, hogy ezért nincs pénzünk. Majd egyszer talán megérti, hogy van, amit nem mérnek ingyen... S hogy nem betegen, kínlódva szeretnék ennyi idősen létezni. Nem is értem, miért épp ő jutott most eszembe. Talán mert mindent elintéz azzal:
- Fogyjál le...
Miközben a dolgok hátterében teljesen másról van szó. Amiről rajtam kívül csak egy-két ember tud.
