Hónapok óta tervezzük, hogy magunk mögött hagyjuk a várost, ahol élünk. Nincsenek munkahelyek, nem történik semmi. Van ugyan egy réteg, aki biztonságban érzi magát, a többiek szép lassan válnak mosolytalan zombivá vagy menekülni próbálnak, mint mi is. Tősgyökeres, röghöz kötött emberek húznak sarut a lábukra, hogy tovább álljanak innen. Zé vidéki falvak ingatlanjai között böngészett eddig, főleg Budapest környékén és az Alföldön, pár napja csak a fővárosiakat nézi. Mert szeretnénk mi kertészkedni, állatokat tartani, de számunkra most a munkahely megteremtése mindennél fontosabb. Szép lassan magasodnak az adóssághegyeink, lépnünk kell, mielőtt mindent elveszítünk. Már Kőbánya, Újpalota és Békásmegyer apró paneljeivel is szemezgetünk, áthidaló megoldásnak bármi megteszi. Hozzám legközelebb azonban mégis azok a régi, többé-kevésbé lepukkant udvari lakások állnak, amik elindítják a az alkotó fantáziát, amiket kedvedre alakíthatsz nem csak belül, de kívül is.