Tipikus női

Ülök a munkahelyemen, egyedül vagyok. Még rámolnom kéne, pakolgatnom jobbra-balra, de ehelyett az ablakon kopogó esőcseppeket hallgatom, s közben pasztell falszínekkel variálok. Kirámoltuk a fiúk régi szobáját, egy újabb zsáknyi felesleges holmi landolt a kukába. Ma érkezik a kihúzható sarokülő az internetes bolhapiacról, szürkéskék színben. A szoba még "sportszeletzöld" színű borzalom, hogy legyen kedvem hazamenni, egyfolytában tervezgetek, szürkékben, homokszínekben, az öregedő fa színében gondolkodom, amitől persze a férjem teljesen kiborul, mert hol vagyunk még attól, hogy tervezgessünk és fessünk, örüljünk annak, ami van, különben is folyik a vécétartály a tömítésnél, azt kell megjavítani.

Szép sorjában

Nappali és konyha. Évek óta készültünk rá, hetekig találgattuk, milyen színe legyen, végiglapoztunk egy csomó katalógust, próbálgattuk egymás mellé a színeket, hogy aztán fehérre fessünk mindent. Az eredmény egy számunkra letisztult, nyugalmat árasztó miliő régi bútorokkal, sok-sok zölddel. Szeretjük.

Shabby white, vagy mi

- Szívem! Arra gondoltam, hogy a levágok a lécből, kicsi tappancsokat a tévé alá, mert ez a könyvvel való alátámasztás nem az igazi... Tudod, abból, amit múltkor vettünk.
- Mondtam, hogy kell ide egy lapos tévé!
- Amíg ez jó... Majd a következő beruházás az lesz!
- Szóval tappancsokat fogsz gyártani...
- Igen. Jól fognak kinézni, meglásd!
- És milyen színűek lesznek?
- Fehérek, fehérek! Aztán magamat is lefestem...
- Magadat???
- Igen, lefestem magam fehérre, aztán az orrlyukamba két gyertyát dugok, a nyakamba rózsafüzért aggatok, hogy elég shabby legyek neked én is...

Jó fogás

Nem akartam hinni a szememnek, hogy a négy széket ilyen minimális összegért kínálják megvételre. Az, hogy az ülőgarnitúra részeként hirdetett bordó széket is megkapjuk, kósza gondolatként sem merült fel bennem. Na jó, talán egy pillanat erejéig...

- Anya, mik ezek a székek?
- Hogy érted?
- Idősek otthonát akarsz csinálni a lakásból?
- Készülök a jövőre. Nem értem, mi bajod ezzel?
- Ezért nem merek elhívni senkit!
- Hát ez a te problémád, nem az enyém...

Csak fekszem és fecsegek

Hát mégis kényszerpihenőre lettem ítélve, szinte egész nap felpolcolt lábbal kellett feküdnöm. A párnákat a fejem alá gyűrve próbáltam olvasgatni vagy csak egyszerűen bámultam a hálószoba kék falát. Annak idején a gyerekekkel együtt festettük ilyenre, minden szoba más-más színbe lett felöltöztetve. Mennyit változik az ember az évek alatt, az akkor kedvelt sárga, terrakotta párosítással a világból ki lehet üldözni. Már alig várom, hogy megszabaduljak a lakás élénk színeitől. A legkisebb lányom meg is jegyezte az egyik nap:
- Anya, miért lett minden párnánk egyszínű? Ez így unalmas, mintásat akarok!
El sem mertem neki mondani, hogy a terveinkben az szerepel, hogy idővel minden fehér és természetes, natúr árnyalatot kap. Na jó, azért az itt-ott megjelenő rózsamintáimról nem mondok le. Az nekem kell, ha mások idegeire is megyek vele...
Olyasmi lakást szeretnénk, aminek minden szeglete nyugalmat, tisztaságot áraszt a színeivel is. Zé nagyon kedveli a rusztikus stílust, nekem talán a provence-i jön be leginkább. Szerencsére a kettő hajaz hasonlít egymásra, így nem fogunk összeveszni.
Szóval álmodozni jó dolog, de ismerve anyagi lehetőségeinket, kicsit elkenődtem, hisz a lakberendezési üzletek árai számunkra jóformán elérhetetlenek. Van azonban egy-két turkáló a városban, ahol nagyon olcsón hozzá lehet jutni natúr, természetes anyagból készült terítőkhöz, párnákhoz, sötétítőkhöz, amikért mások nem igazán kapkodnak, hisz mindenki a színeset, a mintásat keresi.
Sajnos a falfestékekkel kapcsolatosan már nem ilyen egyszerű a helyzet. De, mint írtam is... álmodozni jó, főleg egy olyan napon, mikor az embernek muszáj feküdnie.

Mert mi kreatív család vagyunk

A nappalinkat egy ormótlan, girbe-gurba gerenda szeli ketté. Már régóta tervezzük, hogy befedjük valamivel, de eddig nem volt rá lehetőségünk. Aztán múlt héten valamikor megmutattam Zének azokat az indás, ágas-bogas fotókat az egyik lakberendezési portálon. Akkor még nem sejtettem, ennek milyen következményei lesznek. Mert Zé fejben jegyzetelt, tegnap és ma szorgalmasan festett, szögelt, most meg majd télnek idején metszheti a mennyezetről lelógó ágakat, mert olyan lett a nappalink, hogy bizony-bizony azon sem csodálkoznánk, ha maga vasorrú bába lépne valahonnan elő. A gyerekek javasolták tavasszal futtassuk be az egészet borostyánnal, na az lenne még valami...