Friss, kora tavaszi illat lengi be a völgyet. Rengeteg hóvirág van, rengeteg. Gyönyörűek. Más hagymások levelei is utat törnek a barnás, szürkés avarban, a páfrányok már üdén zöldellnek, mintha nem is lett volna tél.
Zé el-elmosolyodik rajtam, látva a cipőm nem állja meg szó nélkül. - Te azért így érzed jól magad, ugye? Hogy kicsit belemászol a sárba, kicsit beletapicskolsz, megfogdosol mindent...
- Aha. Annyira jó érezni. Hát nem ez a természetes?