... a mai nap.
Fáradtan telnek a napok, pedig tegnap már jobban éreztem magam, de ma még az érintés is fáj, valamiképp próbálok nem erre összpontosítani, bár amikor érzem Zé türelmetlenségét, elkap a csüggedés, titokban eltörlök egy-két könnycseppet. Örültem, hogy legalább a hr menedzsment eladásom jól sikerült, ennyi sikerélmény kellett erre a napra. Órán néztem kifelé az ablakon, eszembe jutott, mióta tervezem már, hogy felfedezem az egyetem környékét. Csodaszép, parkos, még lovak is vannak. Emiatt is vártam a tavaszt. Na, kicsit legyek jobban...
Talán most kell egy kis csend...
