Van az az iskola a közelben, ami olyan szinten ázott be az elmúlt napok esőzésének köszönhetően, hogy életveszélyessé nyilvánították. A gyermekeim évekig jártak ide, míg megfelelő szintű volt az oktatás, aztán kénytelenek voltunk tovább állni (másodikban két hónapig zárkóztunk fel az elsős tananyagból az új iskolában).
Most olvasom, hogy a felújítás alatt a város túlsó végén található kollégiumban folyik majd a tanítás. A mostani tanulók többsége roma származású, bár ígértek egy külön járatot, de ez édeskevés lesz. Ezenkívül pontosan kettő busz közlekedik abban az időpontban a város felé, amire kétséges lesz feljutni, mert így is túlzsúfoltak. De legyünk optimisták...
Persze nem csak ez, egy másik iskola is beázott a napokban, de ezt síri csend övezi, túl sok lenne az elszámolnivalóval. S végülis, elégedettek lehetünk, átadták a szép, új sportcsarnokunkat a nemrégiben felújított régi mellett. Igaz, a régi sem volt kihasználva, de a város vezetői büszkén hangoztatják, unokáinknak készült... Vajon az iskolák, ahová a gyermekeink járnak, miért nem számítanak?
