Anyukám pár hónapja:
- Szörnyű a hajad, minek kell festetni? Egészségtelen. Növeszd le, sokkal szebb a természetes!
Anyukám pár napja:
- Szörnyű a hajad, látszik, mennyire ősz vagy! Öreg vagy, festesd be valami barnára, amilyen régen voltál!
De én ezüstös ősz hajat szeretnék, talpig érő ruhákat, hosszú sálakat, nagy karimájú hófehér kalapot. A parti kövekhez csapódó balatoni hullámokat, a tavon úszkáló hattyúkkal, égen sétáló gomolyfelhőkkel, szélben lengedező fűzfákkal... Harmóniát szeretnék, igazán részévé válni annak, amit szeretek. S így ötven felé normális sem akarok már lenni soha többé. Mi ebben a szörnyű?
Hónapok óta világosodik a hajam, jó ideje kacérkodom a hajam lenövesztésének gondolatával. Eddig mindig engedtem a fodrászomnak, festette világosszürkére, halványrózsaszín árnyalatúra, csíkokat pingált bele, mind tetszett is, de ez még mindig nem az én hajam volt. Pár hete szántam rá magam, hogy az e havi fodrászkodást lemondjam, nincs több hajfestés.
Elég volt a társadalmi elvárásokból, az előítéletekből, a megfelelési kényszerből. Miért is van az, hogy egy férfi őszülő hajjal sármos, egy nő pedig vén satrafa lesz? Egészséges fejbőrt szeretnék hajhullás nélkül. Az ezüstnők táborát szeretném én is erősíteni, hogy más is lássa, kortól, alkattól függetlenül ezüstös hajszínnel is lehetünk jó csajok.
