Szerintem sosem tudom tisztára mosni magam Zé előtt, hogy nem az egykori udvarlóm miatt szeretem a török zenét. S nem csak az autentikus népi dallamokat.
Mikor pár hónapja felfedeztem és meghallgattam Eflatun és Burcu Güneş közös számát a
Çıkmaz Sokaklar-t, teljesen el voltam alélva, órákig
táncikáltam vonaglottam a gép előtt ülve, fejemen a fülessel. Mégis a nagy kedvenc a
Tiril Tiril lett, amit a mai napig muszáj meghallgatnom időnként, akár egymás után ötször-hatszor is. Azt végképp nem tudnám megmagyarázni Zének, miért van ekkora hatással rám Eflatun a dalaival (amiknek egyébként nagyon jó a szövegük), mikor alig-alig tudom végignézni a klipjeit, mert akármilyen helyes is ez a fickó, valami borzalmasan nyálas a megjelenése. Mégis... szeretem. Magyarázhatom Zének...
