Körülbelül délig tartott a kitartásunk. Addigra kitikkadtunk, leégtünk a tűző napon, miközben csak ültettünk, ültettünk és ültettünk... Persze folyamatos pofázás mellett, miközben jókat derültünk egymáson. Minden apró bőrredőben, minden szőrpihén megült a humuszos fekete föld finom pora. Különösképp vonzóak lehettünk.
Mikor Zé meglátott, csak ennyire tellett tőle:
- Ha hazaértünk, azonnal elmész fürdeni!
Nem szokta a cigány... meg én sem.