Kutyafuttában jártuk meg Budapestet, Katához este fél nyolc körül értünk. Kezébe nyomtam a csomagot a medvehagymával, nyomtam az arcára két puszit és már száguldottunk is tovább.
Reggel alig tudtam kikászálódni az ágyból... bizony, keveset aludhattunk, a reggel fátyla mögül szinte véget nem érőnek tűnt a mai nap.
Csak hazaérve vettem észre, hogy a tőle kapott dobozka alján micsoda kincsek lapulnak. Bevallom, teljesen elérzékenyültem. Mert tudom, hogy úton van ám két másik dobozka, amik valahol elveszve pihennek. S akkor még azokon felül is kaptam ezeket a szépségeket... A horgolt rózsáról nem is beszélve. Annyira, de annyira kedves. Köszönöm!