Húsüzlet a város szívében. Hosszú percek óta állunk a sorban, szorosan egymás mögött. Legszívesebben Zé vállára hajtanám a fejem, de itt nem lehet. Így csak közelebb lépek, hogy érintsük egymást, a melleimmel, mintha véletlen lenne, a karjához simulok. Talán ő is érzi, amit én... Ó, igen! Lassan hátrafordítja a fejét, mélyen a szemembe néz, majd halkan a fülembe búgja:
- Jaj szívem! Meddig kell még itt várnunk? Én nem tudom mitől, de annyira glugyog a belem...
K.O. Glugyog... Érted?
