Mondta nekem Zé, hogy maradjak nyugton a fenekemen, mert látta rajtam, amit én csak éreztem, de nem... Nekem mennem kellett. Délben már alig álltam a lábamon. Azt hittem, sosem érünk haza. Estére egekbe szökött a lázam, felkelni is alig tudtam. Most még hőemelkedésem van, de már jobban vagyok.
