Odabújt hozzám, majd hirtelen tőle nem várt komolysággal szegezte rám a tekintetét. Nem lehetett nem rá figyelnem. Éreztem, most valami olyan következik, ami egyszeri és megismételhetetlen. Ő pedig halkan, hogy senki más ne hallja, csak annyit mondott:
- Anya tudod, hogy téged szeretlek a legjobban?
Körülnéztem. A többiek semmit nem vettek észre, mintha mi sem történt volna. Mire feleszméltem, már ő is elfordította a tekintetét. Csak a testének közelsége és melege őrizte a pillanatot. A pillanatot, ami csak a miénk volt.
