Van az egyik lányom barátnőjének anyukája. Ezer éve ismerem, sokat beszélgettem vele annak idején, tudok arról is, a házastársi hűség nem épp az erőssége. Zével is ismerik egymást, hisz szinte szomszédok vagyunk, többször futottak össze és beszélgettek már az utcánkban is. Sőt egyszer Zé vitt át nekik valamit, még említette is, hogy az éppen itthon tartózkodó férj elég morcosan nézett rá, pedig neki még a leghátsó gondolatában se...
Szóval annyira kiakadtam tegnap. A lányom barátnőjének kedves édesanyja írt egy levelet az egyik közösségi portálon Zének, melyben megkérdezte, hogyan készítjük a gyümölcstorta tésztáját. Hát ezt feltétlen Zétől kellett megkérdezni... feltétlen. Nem tőlem vagy bármelyik lányomtól. Hát komolyan... Na.
