Sokat elmélkedtem a napokban azon, mi emberek mennyire tudjuk megőrizni emberségünket, jóhiszeműségünket, illetve jószívűségünket, adni akarásunkat ebben a mai, énközpontú, elidegenedett világban. Eszembe jutott Szilvia, aki nemrégiben önzetlenül ajánlotta fel a segítségét. Elek, aki ismeretlenül invitált minket magukhoz, ha Pest felé lenne dolgunk. A kis gyülekezetünk vezetője, aki pár hete egy láda almával állított be hozzánk. K. Zoli barátom, aki akkor segített rajtam, mikor igazán neki sem volt. Vagy Gábor, aki véglegesen "bízta" rám szerszámainak egy részét, mikor tudta, hogy neki jó ideig nem lesz szüksége azokra.
Aztán ez a mostani eset...
- Zé, anyukád kopogtat az ablakon!
- Szívem, ez nem ő, hanem a postás! Csomagot kaptál.
- Én? Kitől kaphatnék én csomagot?
- Balogh Tibor.
- Balogh Tibor?
Zé nézegeti a kis dobozkát, rajta a címet. Ismeretlen számomra a név és a cím is. Zé még poénkodik is:
- Lehet, valami robbanószerkezet lapul benne. Fel merjem bontani?
Abban a pillanatban a fejemhez kapok.
- Zé! Tudom, mi ez... Erika írt a napokban. Kérdezte, milyen aksi kell a gépemhez. Említette a levélben egy ismerősét, akinek nincs már meg a gépe, de az aksik igen.
- Gondolod az lehet?
- Mi más?
Az volt benne. Elemek és egy töltő. Nem tudtam, mit mondjak hirtelenjében. Annyira zavart voltam és megilletődött, képtelen voltam ott állni Zé mellett, ide-oda topogtam. Éreztem, ahogy a könnyek elhomályosítják a tekintetem. Ismeretlen ismerőseim jártak az eszemben, személyesen egyikőjükkel sem találkoztam még. Bloggerek a világhálóról. Pipulka blogját olvasom, Tiboréval még csak futólag találkoztam. Nem tudom, hogy is köszönhetném meg nekik? Mindenki tudja, ilyenkor kevés a szó, mert szeretnénk belenézni a másik szemébe, szeretnénk átölelni a másikat.
Most még csak szavakkal tudom "elmondani", mennyire hálás is vagyok.
KÖSZÖNÖM Nektek: Erika, Tibor!
Ki kell egészítenem a leírtakat. Pipulka sorai igen csak megleptek. Hisz ki is vagyok én, hogy ennyi ember segíteni szeretne nekem? Óhatatlanul Máté evangéliumának sorai jutnak eszembe:
"Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok."
Még egyszer KÖSZÖNÖM Nektek: Erika, Tibor, Katici, Ozser, Szőrmeszter, Viczelek! !
