Az információ - mintha nem is lenne lényeges - a többi temérdek mennyiségűvel jut el hozzánk, miután Pet beül a szobánkba, s csak mondja, mondja és mondja. Valamikor egy mondat közepén hatalmas levegőt vesz, hogy még hosszú percekig bírja levegővétel nélkül, esélyt sem adva arra, hogy kiküldjük a szobából.
Mint kiderült, drága kislányom azzal henceg az iskolában, ha szóba kerül az örmény-azeri helyzet, hogy az ő nevelőapja ott volt és ő fogta el azt a baltást, s az újságban is benne volt... S akkor körbeállják és kérdezgetik. Még a tanárok is. Huhh, és ez micsoda érzés... Azta.
