Hát az van, hogy tegnap leültem a gyerekekkel beszélni, mert sok minden hibádzik a hozzáállásukkal. S akkor a nagy fiam úgy gondolta, majd ő megmondja nekünk a tutit, legfőképp nekem hogy is kell viselkednem, hogy jó legyek nála. Azt sem tudta, mivel támadjon épp. Zének pedig tán először fogyott el a türelme, elég keményen beolvasott a gyereknek, hogy az igaz, hogy példásan tanul, de itthon egy lusta, önző, semmirekellő alak, akire nem lehet számítani az utóbbi időben, de elvárásai azok vannak. Na lett nagy megsértődöm, azonnal át kell mennem a szomszédba.... Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani a nagy keménység, mikor érti meg, hogy Zé nem ellene, hanem ÉRTE emelte fel a hangját. Ma még bírja...
