Amik nem esnek jól

Kamilla lányom azzal jött haza az apjától, hogy a nagyobbik kisebbik jövő hétvégén hazalátogat. De hát én nem is tudok erről! Miért nem? Gyorsan felhívtam, nehogy váratlanul érjen a látogatás, tudjunk készülni valamivel. Hát volt vagy zavar, hirtelen nem is tudom mit mondjak a telefonban. Mert ő csak az apjához, hozzánk nem is volt tervezve, de majd lehet... Hát nem esett jól. S nem azért, mert intézd el anya, szólnál a papának, rendeld meg, vedd meg, küldd el... Vagy tán ezért is. Ilyenkor napokig rág a dolog, hiába tudom a józan eszemmel, hogy nem kéne. Egyszerűen képtelen vagyok lerombolni a köztünk lévő falakat, amit az apja maximálisan ki is használ. Az egyetlen gyermekem, akit a mai napig fel tud használni a pitiáner bosszúálló próbálkozásaira, ami a soha el nem múló sértettségéből fakad. Sokszor ezért is van innen költözhetnékem... Minél kevesebb információt tudjon rólam, rólunk. Mert ennyi év után is velem, velünk van elfoglalva és képtelen a mondat végére odatenni azt a pontot.