Sheila küldte a méregerős habanero paprikát, ami mellé bevetettem egy kis virágmézet is. Bár a paprikától azt hittem, kilehelem a tüdőm, folyt a könnyem, talán még a nyálam is, s úgy éreztem, menten lefordulok a székről kínomban. Zé meg csak röhögött rajtam, miközben azt ismételgette, hogy "köszi, de ebből én még egyszer nem kérek", meg hogy "te nem vagy normális". Egy azonban biztos, a paprikának és a méznek köszönhetően már tegnap estére elmúlt a torokfájásom és a napok óta tartó szörnyű, éjjeli orrdugulás is. Sőt a esti vacsorameghívásunkat sem kellett visszamondani, aminek időpontját hetek óta tologattuk.