Gábriel, aki nem angyal, de...

A világhálón való létezésem mostanában eléggé rapszodikus annak köszönhetően, hogy a gépem D meghajtója is fertőződött huszonnyolc kedvesnek nem mondható kártevővel, ami gyakorlatilag ledarálta a merevlemez tíz százalékát. Mennyi lehetett belőlük a C meghajtón? "Kedveskéim" már az előző telepítésnél is ott csücsültek alattomban megbújva valahol, s mivel a felkért szakember nem viselt gondot rájuk, a gép szinte napok alatt beadta a kulcsot a telepítés után.
Azt mondják, véletlenek nincsenek, így a történtekért valahol még hálás is vagyok, hisz így ismerhettük meg Gábrielt a gyülekezetünkből, aki amellett, hogy egy délután alatt használhatóvá varázsolta a gépem, közben tört magyarsággal szórakoztatott kalandos életéről szóló történeteivel. Csodáltam a hitéből fakadó optimizmusát, a szavaiból áradó derűt és kedvességet.
Egy röpke egyszerű gondolat tőle, amilyet ma már keveset hallunk:
-  Lehetnék nagyon gazdag is, de nem hiszem, hogy jobb lenne az nekem. Most egyszerűen élek. Ki tudja, ha gazdag lettem volna, sosem találkozhatok az Istennel. Ennek így kellett történnie, így jó. Elégedett vagyok. Nézzetek körül, minden megvan, ami kell!