Szeretem az ócskapiacok hangulatát. Kezembe venni az ódon könyveket, beléjük lapozni, megszagolni őket. Végigsimítani a régi csipkéken, több évtizedes terítőkön. Megmosolyogtat porcelánokra vetődő napsugár, a a fényesre suvickolt evőeszközökön megcsillanó fény. Itt mindennek története van. Titkos mesék szállnak a széllel.
Olykor az arcokat is figyelem. Leginkább azokét, akik a saját portékájukat teszik ki az asztalokra. Nézem, hogy vesznek a kezükbe egy-egy szeretett tárgyat, maguk által készített kézimunkát. Szeretek elidőzni, beszélgetni, főleg az idősebbekkel. Míg mellém nem ér Zé, aki szinte felráz ebből a különös világból, mivel ideje tovább indulnunk.