Hát ez is megvolt - suttogtam magam elé a teadélután végén, miközben kezemben szorongattam a könyvet, amit kölcsön kaptam egy időre.
Igazán elmenni sem volt kedvem a ma történtek miatt. S meg kell hagyni, örültem, mikor nyílt az ajtó és megláttam Petrust, mert hiába ültek körbe annyian és mosolyogtak rám, nagyon egyedül éreztem magam. Így legalább ott csicsergett mellettem, míg díszeket készítettünk, süteményt majszoltunk. Gyorsabban szaladt az idő... Gyorsabban, mint szerettem volna.
