Az ostoba embereket pedig...

Azt a gúnyos röhögést kellett volna hallani, amit egy ismerősöm levágott, mikor előadtam félve elsuttogtam neki, hogy Kamcsi az osztályával Olaszországba utazott a hétvégén. Síelnek.
- Felvet bazmeg benneteket a pénz, mit sírtok? Akinek olaszra telik... Hát van ott lóvé! Mit panaszkodtok?
Röhögj csak bele a telefonba, ne is merüljön fel benned, vajon hogy jutott ki a gyerek. Mert akkor most tudhatnád, hogy egy fillért sem kellett költenünk, hisz mindent az AJTP* fizet. A gyerek meg nem véletlenül került a programba.
Eszembe jutott, hogy mennyire aggódtunk érte hónapokon keresztül, mert úgy adta elő, egy fillért sem kap sehonnan, éhezik és beteg, öngyilkos lesz. Aztán kiderült, hogy az egy havi juttatása több egy közmunkás bérénél. Nem szóltam neki, de besokalltam akkor. Úgy is közölte velem legutóbb hogy semmi közöm az életéhez. Igaz. Nem is hívtuk többet. De ő minket igen. Talán hogy röhögjön egy jót azon, mekkorát tudunk lódítani. De kiderült, még sem...

*Arany János Tehetséggondozó Program