"A feleségemmel aztán lehet kísérletezni - minden kérésem süket fülekre talált. Hiába kérlelem, hogy hordjon szexisebb fehérneműket, és vegyen fel néha magas sarkút (utálom az edzőcipőit!), egyáltalán nem foglalkozik a külsejével. Még a haját is fiúsra vágatta, pedig régen a gyönyörű hullámos fürtjeibe szerettem bele... "
Olvasom az állítólagos, negyvenhárom éves közgazdász sóhajait az egyik pletyka rovatban. Még sajnálom is kicsit. Azért szöget üt a fejembe ez a magas sarkú dolog, mert én sem hordok olyat. Kénytelen leszek megkérdezni Zét, hogy ez őt is frusztrálja vajon? Bár én az edzőcipőket is nagy ívben kerülöm, az öt-hat centis sarkú topánkákra esküszöm. Kezdek teljesen elbizonytalanodni, érzem, mit akarnak nekem üzenni a sorok... Látom magam előtt Zé arckifejezését, amint az utcán magassarkúban botladozom két kézzel a kerítésbe kapaszkodva, amikor egy hirtelen tavaszi fuvallat felkapja a szoknyám szélét és a szexis tanga láttatni engedi a
narancsbőrös fenekem hátsóm, miközben esetlenül próbálom visszatuszkolni hatalmas melleimet a legalább két számmal kisebb, csipkés melltartóba. A szélfútta göndörödő fürtök csak fokozzák a hatást, miközben én kihívóan csábos tekintettel pislogok hátrafelé. Most már tudom, ha ettől nem indul be az ember, akkor semmitől.
