Azon kívül, hogy úgy érzem, minden pillanatban leragadnak a szemeim az álmosságtól, egészen jól vagyok a körülményekhez képest.
A gyermek még hajnalban bepróbálkozott:
- Azért adok én is puszit, ha engem nem is szeretsz!
Csak remélni merem, hogy helyreteszi ez a két nap, amit tőlünk távol tölt a két másik kicsivel együtt. Székesfehérváron a baptista ifjúsági közösség szervezett két napos konferenciát, aminek témája az Istennel való kapcsolatunk megvizsgálása, elcsendesedés, szavának meghallása. Persze mindez bőséges szeretetvendégséggel, sok-sok énekléssel, játékkal, mókázással egybekötve.
Míg távol vannak, kitakarítom a lakást, közben magamban is megpróbálok rendet tenni, hogy mire hazaérnek, le tudjak velük ülni, csendben elmondani nekik, amit gondolok a határokról és a szabályokról. Jelen esetben nem beszélgetni szeretnék. Aztán meglátjuk, hogyan tovább.
Köszönöm itt és mindenhol, akik segítenek ránk gondolással, kedves szavakkal, imával... Nagyon hálás vagyok mindenkiért, ezért is:
"Mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, de igazából nem is az eltelt napok, hetek, hónapok jelentik a gyógyírt, hanem azok közelsége, akik ebben az időben mellettünk vannak."
(Dora Craiban)
