Bizony ma elmentem, beültem a sorok közé, meghallgattam mindenkit, időnként visszafojtva a sírást vettem nagy levegőket. Aztán mentem képviselőtől képviselőig, polgármesterhez, közgyűlés elnökéhez. Elmondtam, nem segélyre van szükségem, hanem MUNKÁRA... Mert az egyszeri segély senki számára nem megoldás, de egy munkahely igen. Hónapok óta könyörgök, hónapok óta senki nem vett komolyan... Most mindenki segíteni szeretne, vajon ki mit fog és mit tud lépni?
