- Sokat hazudtam neked?
- Hát eleget, de nem vészes.
- És ezek után még mindig szóba állsz velem?
- Szóba. Ismerlek.
- Akkor most még egyszer megkérdezem. Még mindig szóba állsz velem?
- Megint csak azt mondom, igen. Nehogy azt gondold, te vagy az egyetlen ilyen ember! Akkor nagyon sok emberrel nem állhatnék szóba.
- De miért?
- Mert nem nagy hazugságokról van szó. Lódítások, ferdítések, amikről talán magad sem tudod miért szükségesek. Sokszor mások sem tudják, miért teszik. Szerinted melyikünk nem tett ilyet?
- Miért nem szólsz, ha észreveszed rajtam?
- Minek? Úgy is letagadnád, terelnél, satöbbi... Nem ér annyit az egész. Mondok egy példát. Egy adott dolog kapcsán történt valami, teljesen mindegy, mi volt az. Másnap megszólalt a telefonom.
- Férfi vagy nő volt?
- Nem lényeges. Valahol számítottam a hívásra. Néztem a telefont, azon gondolkodtam, felvegyem-e. Aztán úgy döntöttem, nem fogom felvenni, mert már nincs mit beszélnem az illetővel. A maximális ideig csörgetett. Eltelt jó néhány perc, majd jött egy sms: elnézést, félrenyomtam, mást akartam hívni. Valami ilyesmi. Szerinted? Máskor is tapasztaltam nála hasonlót. Kinyomta a telefont beszélgetés közben, utána foglalt volt, a másikat is kinyomta, mikor azon próbáltam hívni. Persze kiakadtam. Miután nem jelentkeztem, pár nap múlva felhívott, mintha mi sem történt volna, sőt ami még rosszabb, nyájas magyarázkodásba kezdett. Hallgattam. Mosolyogtam szomorúan. Mit mondhattam volna neki?
- Értelek. Tudom, miről beszélsz. Egyet ígérj meg nekem, ha hasonlót teszek, nekem szólni fogsz!
- Nem ígérem meg.
- Miért nem?
- Mert dög vagyok. Különben sem ígérek soha semmit. Emlékszel, mit mondtam egyszer? Mikor rajtakapok valakit, hogy hazudik, aztán még egyszer, játszani kezdek. Az egész arról szól, hogy hülyébbnek látszom, mint ami vagyok, miközben jót szórakozom a másik látszólagos agyafúrtságán. Beleviszem abba, amit kiötlött. Aztán lássuk, mire viszi...
- Igen, ezt ismerem. Még ma is játszol?
- Nem igazán. Tisztességtelennek érzem. Meg tudod, nagyon fárasztó hülyébbnek látszani. Egyszerűen beleuntam.
- Velem játszol?
- Már nem. Rád hagyom. Másokra is. Tudom, ők nem. Ennyi.
- De szólsz majd?
- Nem.
- Tényleg dög vagy.
- Az.
