Feldíszítettük a gyülekezeti házat, az egyszerűségre törekedve mindenben.
Befőttes üvegekből készített mécsestartókat kötöztünk fel, a két kislányom krepp papírból készített hangulatos virágdekorációt a gerendákra. Az úrvacsora asztalára Zé karácsonyi ajándéka - egy fehér terítő, az ünnepi virágcsokor alá egy régi barátnőtől kapott csipke kerül, mondhatni a barátságunk emlékére. Így érezzük teljesnek.
A tányérok, poharak elmosva, kikészítve. Holnap kora délután a három legkisebb fog segédkezni egy egyik kedves hölgytestvérnek, aki elvállalta az utolsó simításokat.
S akkor még kell hosszú gyufa, rajzszög, műanyag evőeszközök... Már nem akarok gondolkodni semmin, tényleg semmin. De csak kattog, kattog... zakatol az agyam. Jó lenne egy kis csend. Mindjárt reggel. Délelőtt. Délután. Kettő óra. Hat.
