Hirtelen ötlettől vezérelve indultunk Pécsre. Így esett, hogy találkozhattunk egy nagyon kedves bloggerinával is (az a nagy helyzet, hogy nem nekem, hanem Mártinak jutott eszébe), akit már régóta szeretnék megismerni. Széles mosollyal az arcán közeledett felénk, hirtelen nem is tudtam mire vélni ezt a mosolyt (nem ismertem fel őt azonnal), de a következő pillanatban leesett... Tündéri, aranyos nő, olyan ember, akit pár perc ismeretség után a szívedbe zársz. Ő Katici.
Hálás vagyok ezért a találkozásért. Most már nagyon szeretném megismerni a többieket is, akiket tavaly nyáron nem volt módomban.