Mintha vásott kiskölykök lennénk, úgy válogattunk a piacon a paradicsomok között a nagy orrúakra vadászva, még a mosolyt is odaképzeltük az orruk alá, így aztán eléggé érzékenyen érintett, mikor Félix fiam közölte, hogy szívfájdalom nélkül
Nem bírtam ki, hogy ne vegyek kovászos uborkának valót, mert ősszel is istenire érlelődött a langymeleg radiátoron. Itthon jutott csak eszembe, hogy már nem is fűtünk, így most az uborkát kicsi üvegekben téve próbálkozom a csodával a konyha ablakának párkányán.
A külön bónusz az volt, mikor az egyik kereskedő odasúgta, mennyire hiányzik nekik Zé, mert ő volt az, aki igazi jókedvet teremtett köztük. Hazafelé el is határoztuk, kell nekünk egy-két nagy fóliasátor, amiben mi neveljük majd a "mindenfélét", aztán áruljuk a magunkét. Zé apukája ért hozzá, tőle megtanulhatnánk a fóliás kertészkedés fortélyait. Már csak pénz kéne a megvalósításhoz, akár el is kezdhetnénk lottózni... Sajnos, hirtelenjében más nem jut eszembe.