Úgy megörültem a "monszun időszak" utáni napsütésnek, hogy késő estig nyírtam, nyestem, vagdostam, gazoltam, rendezgettem, gereblyéztem, sepertem a kertben. Boldogan nyugtáztam, hogy nemhogy megeredtek, de már bimbóznak a kertészetből kapott, enyészetre ítélt rózsatövek. Miközben metszegettem őket, azon morfondíroztam, mi a jobb? Ázni a hűvös esőben, bokáig merülni a lezúduló vízben vagy a a bőrömön végigpergő izzadságcseppeket törölgetni magamról a fülledt délutáni melegben, miközben az asztalon felejtett üvegből mohón kortyolom a langymeleg vizet, ami a kutyának lett odakészítve még előző este.
Nem sikerült végeznem mindennel, de már most grimaszolok, szisszenek és jajgatok. De mégsem nézhet ki egy leendő kertész kertje úgy, mint a kőműves háza... Már pedig a jelenlegi állapot valami ilyesmi.
Arról mélyen hallgatott mindhárom fiú (egy leányzó sincs itthon), hogy a konyhában ott tornyosul a mosogatnivaló, ami rám vár.
