... Pécs. Az egyik üzletben elcsábultam egyik-másik virágtartót illetően, elképzeltem, hogy mutatna a teraszon, aztán lebeszéltem magam mindről, mert úgy voltam vele "ej, ráérünk arra még"...
Fontosabb volt, hogy a mindenkori rohanás helyett, végre jól éreztük magunkat, csak lógattuk a lábunkat a Jókai téren, miközben nyaltuk a fagyit, beszélgettünk, mókáztunk a tér köveit vizslató geológusokon... Megjegyeztem ám! Először azt kell nézni, hogyan esik rá a fény...
Katicit megint nem mertem felhívni, mert az idő még így is annyira szorított. De ami késik...
A fényképezőgép megint a táskám alján pihent.
