Ne legyek dühös... (folyt.)

... amikor Mekk Elek ideért szombat délelőtt helyett valamikor délután, majd előadta, hogy megérkezett az újra megrendelt, igényeimnek megfelelő videokártya, majd elém tett kettőt, miközben mosolyogva közölte, bármelyiket is választom, le kell töltenie az illesztő programot hozzá. Új videokártyához... Hja, én meg hülye vagyok, nem? Ezek után a már általam működőképessé varázsolt gépen babrált valamit, majd elment. Újraindítottam a gépet, ami már be sem töltötte az operációs rendszert, üvöltöttem visítottam Zének, ahogy azonnal üljön autóba és hozza el ettől a szélhámostól a régi gépem, mielőtt még abban is valami kárt tesz.
Elhívtuk az egyik testvért a gyülekezetből, akivel aztán majdnem éjfélig babráltunk a géppel, szétszedtük, összeraktuk, formatáltunk, telepítettünk. Így aztán most minden szép és jó. A számítógépes csávónak pedig még a nevét sem akarom hallani többé.