Érnek így véget barátságok

Amikor a barátságunkra hivatkozva (vissza)él a segítségünkkel, majd tesz egy vargabetűt, miközben azt gondolja, úgy sem jövünk rá semmire, amíg nem veszi fel a telefont, s ki nem bukik a dolog. Kisstílű és szánalmas.

Nem szeretnék róla hallani és tudni. Semmit. Nem is dühöt érzek, inkább hatalmas csalódottságot. De is miért? Hisz tisztában voltam azzal, hogy ő ilyen.
Eszembe jut az is, meg kell tanulnunk így is elfogadnunk valakit. De ez annyira nehéznek tűnik most.

Nem kell, hogy ez fontos legyen. Mert van, annyi minden más... Ami jó. Ami szép. Amivel érdemes foglalkozni. Amivel érdemes törődni. Magyarázom magamnak, miközben újra elmosolyodom a makacsul hosszúra nyúlt, borús percek után. Késő este van, holnap új nap virrad.