Tanulunk, tanulunk

Sajnálom a férfit, mert újra és újra visszatáncolt, "rohan" a  másikhoz, kergeti a valakihez tartozás érzése. Menekül a sorsa elől, aminek többek között arról is kéne szólnia, hogy végre meg kéne tanulni két lábbal állni a földön - nem másért, ÖNmagáért.
Sajnálom a nőt is, mert miközben szétpukkanó illúzióbuborékokat fújkál maga elé a levegőbe, nem veszi észre, hogy nem csak az előbb említett a fickóval játszik, hanem rajta kívül akarva-akaratlanul másokkal is megtette ezt most az egyszer, akiket segítő szándék vezet.

Jó szándék vezetett, mégis hülyeséget csináltunk. Persze mondhatjuk, minden azért történik velünk, hogy tanuljunk abból. Legyen az jó vagy rossz, nem számít.