2015. május 13.

Vadóc


Reggelente az ölembe hozom be enni, annyira fél.
Mikor hazahoztuk, olyan boldog voltam, hogy kigyógyult a macskanáthából, pár hét után a bőrébe ivódott kazánházi korom is eltűnt, aztán jött az a fránya gázolás, ami után napokra eltűnt, mikor  Zé rátalált csak húzta-vonta magát a mellső lábai segítségével, most valami csípés érte, ami körül hullik a szőre (megint futhatunk állatorvoshoz). A baleset óta bújik, lapul, a tekintete sem az a régi csibészes... Pedig annyira szép cica lett belőle - méltán viseli a Gróf Cickafark Oszkár nevet. S való igaz, ő a leghálásabb az összes közül.
Gyógyuljon már meg végre...